A koboldok a varázslótársadalom igazi urai

J.K. Rowling könyvein egy egész generáció nevelkedett, varázslatos világára pedig komplett üzletág épült ki. Bárki, aki olvasta a könyveket vagy látta a filmeket valószínűleg tudja: Harry és barátai sajnos semmilyen közgazdasági képzésben nem részesültek. Akkor mégis hogyan építették fel a mágusok saját gazdaságukat? Hatékony-e a Teszlek Süveg beosztása vagy inkább ki kéne már rúgni az öreg sipkát? Mi a helyzet a koboldokkal, akik teljesen monopolizálták a pénzpiacot?

Bizonyára sokunkban felmerült már, milyen jó is lenne, ha egy varázsütéssel mindent el tudnánk intézni: soha többé mosogatás, házimunka vagy fárasztó és hosszas ingázás. A pénzpiacot azonban feltehetőleg még maga Dumbledore sem tudná egy pálcaintéssel rendbe tenni.

Mocskos ügyletek, monopóliumok és a koboldok hatalma

Arra még a híres írónő is gondolt, hogy ne lehessen csak úgy a semmiből teremteni pénzt a varázsvilágban (az elemi transzformáció Gamp-féle törvénye alapján ugyebár…bár ezt Hermione-n kívül nem sokan tudják) hiszen akkor teljesen értéktelen lenne. Nem mellesleg pedig a varázslók nem tudnak ösztönszerűen bármilyen mágiát végrehajtani: ehhez is tanulás, azaz a humán tőkébe való befektetés szükséges. Ez a két mozzanat az, ami megteremti a világra jellemző szűkösséget. Na de akkor honnan jönnek a galleonok, sarlók és knútok?

Láthatóan a pénzkibocsátás monopóliuma teljesen a koboldok kezében van, ami nem is lenne különösebben baj. Ugyanakkor a brit varázslók EGYETLEN bankja a Gringotts. Nem biztos, hogy ez egy különösebben nyerő ötlet. Gondoljunk csak a legutóbbi válság esetére: a legnagyobb pénzintézetek felelőtlenül nyújtottak hitelt, mindenféle fedezet nélkül. Ez a lépés végső soron racionálisnak volt mondható, hiszen kimondatlanul is az a feltevés húzódott mögötte, hogy igazán nagy baj esetén az állam úgyis felkarolja őket. Vajon hagyná-e a Mágiaügyi Minisztérium a brit varázslótársadalom egyetlen bankjának bedőlését? Eléggé kétséges; ez pedig aztán olyan hitelnyújtási ámokfutásra késztetheti az apró bankárokat, amilyet nem sokszor látni (tény ugyan, hogy a könyvekben nincs kölcsönfelvételi lehetőségre utaló jel, ahogy arra sem, hogy a föld alatt őrzött aranykupacok kamatoznának). Ezt hívják angolul Too big to fail-nek, amit talán a legjobban oly módon lehet lefordítani, ami „túl nagy, hogy bedőljön”. Ezek azok a vállalatok, amelyek összeomlása méretük, komplexitásuk és bonyolult kapcsolati hálójuk miatt olyan mértékű negatív következményekkel járna a pénzügyi világ és a gazdaság egészére nézve, hogy a kormányzatok bármit megtennének működőképességük fenntartása érdekében.

A másik érdekesség magában a pénzben rejlik. Az érmék ugyanis valódi aranyból, ezüstből és rézből készülnek, azaz már önmagukban értéket képviselnek. Ez ellentétben áll az általunk használt papírpénzzel, aminek önmagában nincs igazi belső értéke: gyakorlatilag csak elhisszük, hogy annyit ér, amennyi rá van nyomva. Ez abból a szempontból nagyon is menő, hogy nincs infláció. Mi a helyzet viszont a muglikkal való kereskedelemmel? Esetünkben az arany és az ezüst relatív ára folyamatosan változik, míg a varázsvilágban 1 aranygalleon mindig 17 ezüstsarlót ér.

Lássuk, hogy mit is jelent ez: arbitrázs lehetőséget és végtelen pénzt!

Mit tehetünktehát, hogy meggazdagodjunk, ha van bejárásunk a varázslóvilágba és ismerjük a tőzsdét is? Mivel a muglik esetében az arany-ezüst árának aránya akár 1:60-hoz is lehet, nincs más dolgunk, mint venni egy jó csomó ezüstsarlót, beváltani aranygalleonra, hazahozni, beolvasztani és baromi jó áron eladni.  Ezt a folyamatot hívjuk arbitrázsnak.

 

Lássuk ezt szemléletesebben: tegyük fel, hogy itthon egy gramm ezüst 1 Ft míg egy gramm arany 60 Ft. Vegyünk 17 gramm ezüstöt 17 Ft-ért, és ezt a varázsvilágban váltsuk be egy aranygalleonra (feltételezve, hogy minden érme 1 gramm nemesfémet tartalmaz). Ezt a galleont hazahozva és beolvasztva 60 Ft-ot kapunk. Gratulálok, most csináltunk 200%-os nyereséget!

Az arbitrázs elleni védelemként a koboldok pénzverési joga szolgálhat – magyarán annyira magas árat kérnek azért, hogy az aranyból vagy ezüstből pénzt csináljanak, hogy nem éri meg a hercehurca.

Ebben az esetben is a koboldok járnak tehát jól.

Teszlek süveg, avagy hogyan tedd tönkre az oktatást

A házak közötti verseny a Roxfort egy érdekes aspektusa, szurkolhatunk  kedvencünknek, vagy találgathatjuk vajon melyikbe kerülünk (inkább okos vagyok vagy bátor? Akit amúgy ez érdekel, regisztráció után kitölthet egy angol nyelvű kvízt ITT vagy ITT). Valójában azonban ez egy igen kevéssé hatékony elképzelése egy iskolai rendszernek, aminek elméletileg a diákok szocializálódását és fejlődését kellene szolgálnia.

Gondoljunk csak bele: a tanulók hét éven keresztül azt tanulják, hogyan versenyezzenek a többiekkel és azokkal, akiknek mások a meghatározó tulajdonságaik. Emellett összepakolnak egy sereg bátor, okos, ambiciózus és kedves diákot jól szegregálva, nehogy véletlenül tanuljanak egymástól. Nem lenne több értelme, ha az értelmes tanuló korrepetálhatná a bátrat, aki cserébe megtaníthatná neki, hogyan álljon ki magáért? A Teszlek Süvegnek nem inkább egy minél színesebb osztály kialakítására kellene törekednie, ezáltal is elősegítve a gyerekek fejlődését (vagyis humán tőkéjük felhúzását, ha már nagyon közgazdászkodunk)?

A fent említett úgynevezett komparatív előnyök kihasználatlanságára nem ez az egyetlen példa; felróhatjuk hibának a muglikkal való kereskedelem kihagyását is (azaz miért nem varázsolnak a mágusok pénzért?) a Teszlek Süvegé mellett. Mielőtt azonban közgazdasági alapokon darabjaira cincálnánk sokunk gyermekkori kedvencét, nyugtassuk meg magunkat: biztos akad mindenre egy mágikus magyarázat.

Hozzászólás

Az email címeket diszkréten kezeljük.


*