A közvetlen- vagy a képviseleti demokrácia a jobb?

Sok vita van a közvetlen és képviseleti demokrácia előnyeiről és hátrányairól, de nehezen tudjuk megmérni, hogy melyik a jobb. Két közgazdász 2014-ben megmutatta, hogy a XX. század eleji Svédországban a szegények érdekei sokkal inkább érvényesültek a képviseleti rendszerben. Cikkünk az ő eredményeiket mutatja be.

Közvetlen demokráciában egy közösség minden tagja személyesen részt vehet a döntések meghozatalában, közvetett demokráciában pedig választott képviselők döntenek a közügyekről. Az utóbbi időben sokan gondolkodnak a két megközelítés előnyeiről és hátrányairól. Az olasz Öt Csillag Mozgalom vagy a spanyol Podemos például a közvetlenebb demokráciáért kampányol, míg mások a közvetlen demokrácia veszélyeire hívják fel a figyelmet, például a Brexitre hivatkozva.

A rengeteg eltérő véleménynek valószínűleg az is az oka, hogy nagyon nehéz megítélni, hogy a különböző képviseleti rendszerek milyen hatással vannak pontosan a szakpolitikákra, és ezeken keresztül az életünkre. Svájcban például viszonylag közvetlen a demokrácia, és a törvényeket meg lehet vétózni népszavazással, míg mondjuk Belgiumban egyáltalán nincsenek országos ügydöntő népszavazások, és mégis mindkét ország a leggazdagabb és legegyenlőbb társadalmak közé tartozik.

Kantongyűlés Svájcban 2006-ban, forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Direct_democracy

 

Hogyan lehetne eldönteni, hogy a közvetlen vagy a képviseleti demokrácia a jobb? Nagy általánossogban valószínűleg sehogyan, de két közgazdász egy 2014-es cikkében választ tudott adni a kérdésre egy specifikus helyzetben.

Svédország a XX. század elején

Hinnerich és Pettersson-Lidbom kiszúrta, hogy Svédországban egy 1919-ben bevezetett reform egy olyan kísérlethez hasonló szituációt eredményezett, ahol könnyen összevethetjük a közvetlen és a képviseleti demokrácia hatásait.

A 20. század elején a helyi döntéshozatal Svédországban közvetlen módon működött: a falu vagy város lakói évente háromszor összegyűltek, és eldöntötték, hogy a település mire költse a pénzét. Az önkormányzatoknak nagy saját bevételük lehetett, mert joguk volt helyben adókat szedni, így az önkormányzat döntései fontos szerepet játszottak az ott élők életében.

1919-ben az 1500 főnél nagyobb lakosságú településeket kötelezte az állam, hogy álljanak át helyben képviseleti demokráciára, míg a kisebb települések maradhattak a közvetlen demokráciánál. A nagyobb településeken a gyűléseket felváltották a nálunk is ismerős 4 évenkénti önkormányzati választások. Tehát a reform után egy 1450 és egy 1550 fős településen egészen különböző képviseleti rendszer működött.

Szavazás képviseleti demokráciában. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Election

 

A reform hatása

1919 előtt az 1500 fős lakosság nem jelentett fontos határvonalat: egy 1450 és egy 1550 fős település között nem volt semmiféle érdemi különbség, például az önkormányzataik  átlagosan ugyanannyit költöttek a helyi problémák megoldására. A szerzők kifejezetten a szociális segélyeket vizsgálják, ezeknek az átlagos összege is ugyanakkora volt az 1500 lakoshoz közeli településeken. A reform után azonban óriási különbség lett köztük: az 1500-nál kicsit nagyobb településeken 40-60%-kal többet költöttek szociális segélyekre, mint a kisebb településeken.

Ezek között a települések között az egyetlen érdemi különbség az volt 1919 után, hogy a nagyobb településeken képviseleti, míg a kisebbekben közvetlen demokrácia volt.

Vagyis a képviseleti demokráciákban a szegények érdekei sokkal erőteljesebben megjelentek, sokkal többet költöttek az ő problémáik megoldására.

Mivel kezdetben a vizsgált települések ugyanolyanok voltak, a reform után pedig különböztek, joggal gondolhatjuk azt, hogy a különbségek a képviseleti demokráciára átállás miatt következtek be.

De miért?

De miért volt ennyire pozitív hatással a képviseleti demokrácia bevezetése a szegények életére? A szerzők úgy érvelnek, hogy azokon a településeken, ahol direkt demokrácia volt, az elit sokkal inkább ki tudta sajátítani a hatalmat magának. A városi gyűléseken eleve csak a lakosság kis része (kb 12%-a) vett részt, és valószínűleg a szegények kevésbé. A gyűlés napirendjét összeállító személynek, aki jellemzően a városi elitből került ki, nagy hatalma volt abban, hogy meghatározza, hogy egyáltalán miről beszéljenek és döntsenek a gyűléseken. A közvetlen demokráciákban nem volt igazán olyan erő, ami a szegényeket szervezettebbé tudta volna tenni.

A képviseleti demokráciákban azonban a szegények sokkal szervezettebbé váltak, pártokba, szakszervezetekbe léptek be. A választásokon pedig nagy arányban részt vettek, így tudtak olyan pártra szavazni, amely az ő érdekeiket képviselte.

Az tehát biztos, hogy a közvetlen demokrácia nem feltétlenül eredményez igazságosabb vagy arányosabb képviseletet minden esetben, Svédországban például a szegények érdekképviselete a képviseleti demokráciában sokkal jobban megvalósult.

Hozzászólás

Az email címeket diszkréten kezeljük.


*